100 évvel ezelőtt született Fidel Castro. Eszméinek és tetteinek jelentősége messze túlmutat Kubán.
„Kötelességem volt a nép szolgálata” – ezzel a kijelentéssel Fidel Castro már röviddel a kubai forradalom 1959-es győzelme után elutasította a személyes kitüntetéseket. „Díja” abban állt, hogy javítsa az emberek életkörülményeit. Ezzel Fidel José Martí egyik megállapítását követte: „Az egész világ dicsősége belefér egy kukoricaszembe.” Nem akart szobrot és személyes dicsőséget – és elrendelte, hogy nevét ne használják közterületeken, és ne emeljenek neki emlékművet.
„A forradalom vezetője elutasította a személykultusz minden formáját, és egészen utolsó óráiig hű maradt ehhez a hozzáálláshoz” – jelentette ki Raúl Castro 2016-ban elhunyt testvére emlékünnepségén. Hogyan lehet tehát megköszönni Fidelnek Kubáért és az emberiségért végzett munkáját?
Bertolt Brecht egy novellájában leírja, hogyan akarnak a közép-ázsiai Kujan-Bulak szőnyegszövői tisztelegni Lenin előtt. Az orosz forradalmi vezető mellszobrájára gyűjtött pénzt egy Vörös Hadsereg-katona tanácsára inkább a mocsarakban élő maláriás szúnyogok elleni küzdelemre fordítják.
„Így használtak maguknak, míg Lenint ünnepelték,
s őt ünnepelték, míg maguknak használtak,
s ekként megértették őt.”
Fidelre emlékezni ezzel analógiával azt jelenti, hogy magunkévá tesszük az internacionalizmusról és az antiimperializmusról, a társadalmi egyenlőségről és a szolidaritásról szóló eszméit. Olyan eszméket, amelyek már régóta nem csak Kubát érintik. „Egy biológiai faj – az ember – a természetes életkörülményeinek gyors és folyamatos pusztulása miatt a kihalás veszélyével szembesül” – figyelmeztetett Fidel az 1992-es ENSZ-Föld-csúcstalálkozón a természetes életalapok megsemmisülésére és a légkör klímaváltozást okozó gázokkal való telítődésére. Fő felelősökként a régi gyarmati hatalmakból és az imperialista politikából kinőtt, gazdag országok kapitalista fogyasztói társadalmait nevezte meg, amelyek viszont az emberiség nagy többségének elmaradottságát és szegénységét idézték elő.
Fidelre emlékezni azt jelenti, hogy folytatjuk azt a munkát, amelyet ő megkezdett és véghez vitt. Meg kell védeni a kubai forradalmat és annak szocialista vívmányait az USA blokádja és háborús fenyegetései ellen. Mint dacos bástyát az amerikai imperializmus világméretű törekvései ellen – és mint a kapitalizmushoz képest szolidáris alternatíva élő lehetőségét.
Tiszteljük meg Fidelt azzal, hogy tanulunk tőle – és így megértjük őt.
Írta: Nick Brauns
Forrás: JungeWelt
 „Kötelességem volt…){kind=link}